Melyik egyetemi projektedre emlékszel vissza a legszívesebben? 

 
Számomra nagyon izgalmas időszak volt az MA első félévében kezdődő STAGE kurzus, amikor egy performanszt szerveztünk meg hatan a szaktársaimmal. Egyrészt csodás közösség alakult ki, együtt dolgoztunk, koszoltunk, inspiráltuk egymást. Másrészt ott nyílt meg előttem egy új világ az alternatív anyaghasználat szempontjából. A nagypapám műhelyében található rozsdás tárgyakat értelmeztem újra, ami családtörténeti szempontból is izgalmas utazás volt. 

Melyik volt a legkedvesebb MOME-s emléked? 

Talán BA-s korom első évének vége felé volt, az tuti, hogy az új campus megépülése előtt. Nagyon sokszor maradtunk az udvaron este beszélgetni. Egy alkalommal épp a koliba indultam haza, amikor a mostani BASE mellett észrevettem egy tábortüzet. Több ismerőst is láttam, úgyhogy én is beültem közéjük. Rövid idő után népdalokat kezdtünk el énekelni, gyimesitől a zalaiig mindenki a saját tájának a dalait mutatta meg, amelyek közül meg is tanultunk néhányat. Valaki hozott egy ukulelét, valaki random tárgyakon dobolt, mindenki valahogy beszállt. 
Nekem ez az emlék azóta is sokszor eszembe jut, ha a MOME-n sétálok. 

Mit tanácsolnál a felvételiző önmagadnak? 

„Bízz az ötleteidben és a megérzéseidben, ne ess kétségbe, ha nem tudják értelmezni azt, amit csinálsz, mert te hosszútávfutó vagy. Néhány projektnek idő kell. Kérdezz, és járd körbe inkább többször a témádat. Hallgasd meg azokat, akiket meg kell, de főleg azokat, akiknek a véleményére adsz. Mérlegelj, de ne sértődj meg, ha nem olyan stílusú kommunikációt kapsz, amilyet vártál. Ja és pályázz mindenhova!!!” 
Nagyjából így szólna. 

Mikor és milyen alkalomból jártál utoljára az egyetemen? 
 

Jelenleg mentor vagyok a Tiéd a holnap! programban, úgyhogy emiatt rendszeresen járok a MOME-ra. Eddig nagyon élvezem, úgy érzem, hogy én is új lendülettel vetem bele magam a kulturális programokba. 

Milyen szakmai eredményre vagy a legbüszkébb a diplomázásod óta? Mi volt számodra a legizgalmasabb ebben a projektben? 

Tavaly nyáron elnyertem a Visegrad Fund és az Accademia Costume & Moda Fashion Residency kutatói rezidenciaprogramját, amely során két hónapot Milánóban tölthettem, és egy olasz divathoz kötődő területet vizsgálhattam. Ékszertervezőként az olasz bigiotteria múltját és jelenét kutattam, figyelembe véve azokat a történeti és társadalmi hatásokat, amelyek közepette ezek a darabok megszülettek.  

Számomra igazán érdekes volt felfedezni ezt a műfajt, amely rendkívül gazdag anyag- és motívumhasználattal söpört végig a 20. századon. Végigjártam vintage shopokat, múzeumokat, magángyűjteményeket, könyvtárakat. A végén pedig egy saját kritikai attitűdű tárgykollekcióval reagáltam, amely jelenleg is formálódik. Életre szóló szakmai élmény volt.

Kivel kollaborálnál a legszívesebben? 

Hú, végtelen a lista, de ami most nagyon érdekel, az a performansz. Pontosabban szívesen nyitnék az experimentális zene, a zenészekkel való kiegészítőtervezés és hangkeltés irányába. 
 

Van titkos képességed vagy tehetséged, amiről kevesen tudnak? 

Bár annyira nem titkos, de ha tehetem akkor zenével foglalkozom, pontosabban énekelek. Voltak is, és van most is ehhez kapcsolódó felállás. Az álmom, hogy a két alkotói tevékenységem egyszer összeérjen. 

Min dolgozol most? Mit élvezel a legjobban ebben a munkádban? 

Jelenleg több projekt is fut egyszerre, de most hosszú távon az „egyvonalas” kollekciómon dolgozom, amely a szabad rajzi technikával készült egyvonalas ezüst ékszereket jelenti. Jó újra fémmel dolgozni, és egy hordható, kicsit visszafogott vonalat is vinni, ami most kicsit eltér a konceptuális munkásságomtól. 

Milyen dolgok inspirálnak a munkádban? 
 

A hétköznapi helyzetek, tárgyak, megoldások esztétikái, mikroközösségek elfeledett történetei, tárgykultúrája. 
 

Mi az, ami a legintenzívebb időszakban is kikapcsol, feltölt? 
 

Az írás. Imádok írni, nagyon hasznos dolog, segít a fejben lévő káoszt letisztázni, és rendszert, formát adni neki. 
 

Volt már alkotói válságod? Mi segített kijönni belőle? 
 

Számomra ez nagyon is visszatérő jelenség, de ettől szép az alkotói lét. Az utazás – legyen ez bármiféle – eddig mindig segített. Új inputokat ad, ötletekkel tölt fel, motivál. 

Milyen zenére dolgozol? 

Változó, és munkától függ. A svéd késő romantikus kórusművektől az arab tradicionális jegyekből építkező pszichdelikus zenéig. 
 

Egy könyv, ami fontos számomra... 

Jean Baudrillard: A tárgyak rendszere. Ez szerintem remekmű, bármennyiszer el tudnám olvasni, és hatalmas segítséget adott a munkám pozicionálásához. 
 

Egy film, ami sokat jelent nekem... 
 

Orlando.