Kudász Gábor Arion a Magyar Iparművészeti Egyetemen (a MOME elődjén) tanult fotográfiát, majd 2003-ban tanári állást kapott itt. „Emberi lépték – a téglától a technológiai korszak horizontjáig” című doktori disszertációját 2016-ban védte meg. 2013 óta tanít a fotográfia mesterképzésben, 2017 óta pedig a Doktori Iskolában.

Arion fotográfiai munkái megrendezett és fiktív elemeket építenek be hosszú távú dokumentarista projektekbe. Határozottan hisz abban, hogy a művészek a társadalom lelkiismereteként működnek, ezért a fotósok azon szándéka, hogy feltárják az igazságot, igazolja a képi manipulációt, amely a képeken keresztül történő mélyebb elköteleződéshez szükséges. Művészi pályája kezdetén, 2000-ben Ariont a természeti és épített környezettel való emberi kölcsönhatás érdekelte. Városfejlesztéssel, környezetvédelmi kérdésekkel és turizmussal foglalkozó tájközpontú projekteket dolgozott ki, mígnem 2010-ben egy családi tragédia hatására művészi útja radikálisan eltolódott a privát történetek és az emlékezet működése felé, és ennek következtében újragondolta a fényképhez mint dokumentumhoz való hozzáállását. Jelenleg a felelősség és az ambíció kölcsönhatása áll munkáinak középpontjában.

Eredményeit számos díjjal és ösztöndíjjal ismerték el, többek között 2013-ban a Magyar Köztársaság Balogh Rudolf-díjával, 2015-ben Robert Capa-nagydíjjal, 2018-ban a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjával, 2021-ben pedig a Saari Rezidencia díjával. Arion művei nemzetközi kiállításokon láthatók és limitált példányszámú művészkönyveket is kiad.